Kaszás Máté

Asszonyok

 

(most költözik)

Most  költözik  a harmadikról, öreg, ponyvás Zsukkal érkezett, két rakodó van vele.

Rém lassú a pakolás. A kopott garnitúrát kínlódva lecipelik a szállítók az útszélre. Mintha nekik  fájna, hogy az asszonynak innen hurcolkodnia kell.

Fönt, az ablakban, az új menyecske, karján az újszülött babával. A másik ablakban az  ő,  az  eldobott  asszony  nagyobbik  fia,  aki itt marad az apjával. Amikor az asszony megérkezett a kocsival, bátortalanul fölintegetett a fiának, és a fiú, ugyancsak bátortalanul, visszaintegetett neki.

Most szorosan a két rakodója nyomában lépdel, s amikor azok nem látják, gyorsan megtörli a szemét.

Az  új  feleség  fiatal,  szép,  túlságosan is szép. Ő, a régi, mindig slamposan járt.

Indulás előtt egyedül mászik föl a platóra, eldöntötte, hogy ott fog utazni, még ha rá is dől valami, a sok ócska kacat közt nem fog föltűnni senkinek…

 

(a férje)

A férje csütörtökön este meghalt. Elrendezte egymaga, amit  ilyenkor kell, nem szólt senkinek. Egész éjjel a halott urát nézte. Ült a hokedlin, zseblámpa  a kezében, és időnként megvilágította a halott arcát. Reggeltől kifulladásig a hivatalos ügyeket intézte. A férje végakarata volt, hogy az első feleségére temessék. Mindent úgy rendezett el, ahogy az ura kérte. Este jöttek hozzá a rokonok. Kérdezték, gyakran bántotta az ember? Erre csendesen sírdogálni kezdett. De nagyon hamar abbahagyta. A rokonok látták, hogy nincs már könnye.

 

(egyik lábát)

Egyik lábát már átvetette az erkély korlátján, s most flegmán lebámul a mélybe. Káricálva kezdi. Hogy őt teljesen ki akarják semmizni "ezek a szemetek"! De ilyet nekik! - A hangerő emelkedőben, a szöveg már hebehurgya: „májnuhi” vagy: „nájhumi”, fröcsköl, spriccel, nyálzik és habzik. Közben lassan pirkad; a vekkerek rákezdik az általános berregést-csilingelést, jóllehet, a legtöbb lakó rég kint könyököl már az ablakban; most futhatnak be a szobáikba, lenyomni az órájuk gombját.

„Megint ez a vén k..va!”

„Legalább valaki... Még senki?”

„Mit álmodtál, kicsikém?...”

Amott, a 14-ben most indítja be a kocsiját a borbély, persze nem jön errefelé, inkább a behajtani tilos táblájú utcán át távozik, nehogy megint neki kelljen elszállítania a kórházba a hibbant mamit.

A villogó autó menetrendszerűen érkezik. A mentőorvos hosszú fémlétrán mászik föl az erkélyre. Ahogy fölér - ereszkedhet is vissza (ti. lent felejtette az orvosi táskáját). Alulról nézve meglehetősen muris látvány a fehérköpenyes, szalámi-táskás úr, ahogy az imbolygó létrán 45 fokban meggörnyedve le-föl masíroz ég és föld között. Közben a folyamatosan villogó kék fény szépen kipofozza az utcából a hajnali barnulást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Asszonyok
Kaszás Máté próza - © 2008 - 2024 - proza-km-regeny-novella.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat