Kaszás Máté

A barátom

A barátom, ki eddig mértéktartó életet élt, újabban iszik, mint a kefekötő. És nőzik. Mint a kefekötő. A barátom, kinek feje fölött egy rendőr lakik három gyerekével, igen félénk természetű ember  - volt eddig. Mostanra azonban megunta. Untig vagyok magammal, örökös hallgatásommal, gyávaságommal - mondotta, és haragvóan eltaposta a cigarettacsikket, akárha ő maga volna ott a talpa alatt.
"És - mondom/kérdem - most mi lesz?''
Neki tulajdonképpen nem azzal van baja, hogy a feje fölött, mondja. "Hogy döm-döm-döm-dörömbölnek, és kis, kemény, tömör gumilabdákat hajigálnak naphosszat, és amikor nem tudják elkapni a kölykök (strigula 1, strigula 2, strigula 3...), számolom, ki vezet: a jobb vagy a bal?, hanem akik megcsinálták ezeket a falakat, majd azután akik ezekből a falakból megépítették a házat; persze nem voltak ám ők ÉPÍTŐK, mondja, csupán úgy csináltak, úgy tudtak csinálni, mintha, mintha azok volnának, ők az úgy-csinálók, az úgy-csinálni-tudók"; vajon - így a barátom - üzenhetne-e nékik valahogy?...
"Hát, sajnos - mondom -, itt már bizony az ember nem sokat tehet, legföljebb, és ehhez szerintem neked is jogod van, nem teszel semmit sem..."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: A barátom
Kaszás Máté próza - © 2008 - 2025 - proza-km-regeny-novella.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat