Kaszás Máté

Esti anyja

 

A Tóth Irént mondja Esti anyja a telefonba, és kérdezi fiától, tudja-e, kire gondol? Hogyne, a  Selyem János felesége, a Selyem Irén, feleli Esti kapásból. Tóth Irén, nyomatékosítja anyja. Aztán rövid hallgatás után sietve helyesel: Az, az! A falu szélén lakik egyedül, mert az ura, a Selyem János már meghalt hererákban. Három fia is van, az egyik nagyon jó helyre nősült, olyan korú mint te. Fiatalabb, igazítja ki Esti, jóval fiatalabb nálam. Az, amelyik gazdag lányt vett el, magyarázza anyja. Bogdácson van éttermük. Annak a gyereke sokszor jár ide, az öreganyjához, az Irénhez. Vajon mit akar ebből kihozni, morfondírozik magában Esti. Elkezdi a mesét, köröz, egyre csak köröz, fingom nincs, hová fog kilyukadni. Ha annyira ráérnék, hagyján. Vagyis akkor sem, elvégre a  zsebemre megy a telefonálás, igaz ugyan, hogy ő hívott föl engem, bejelentkezett, viszont nekem kutyakötelességem volt – minden esetben kutyakötelességem – visszahívni őt, hiszen a gyámja vagyok. Anyám gyámja én, Atyaúristen!... No és akkor mi van?, kérdez vissza Esti fásultan. Az, hogy itt voltak az Irénnél a rendőrök, magyarázza anyja nekihevülve. De nem akármilyen rendőrök ám! Azok az álarcosok. Egy egész sereg, puskákkal. A Lusznyai Sanyi, a gyerök Sanyi, tudod, a Lusznyai Sándor polgármester fia, aki mindig tejet hoz nekem, ő mesélte, hogy éppen arrafelé járt a traktorjával, amikor ezek az álarcosok körbevették az Irén házát. Nofene, kommandósok a békés, fatornyos falumban!? – kérdi Esti élcelődve. Mindegyik álarcban, folytatja anyja komolyan. A Sanyi gyerek azt mondja, neki még a térde is römögött. És minek jöttek az álarcosok, talán mert az Irén nem ment vasárnap misére? – Kezd fogyni Esti türelme. Rossebeket! – vágja rá anyja, a buzgó templomba járó, naponta szentáldozó. Itt volt az Irénnél az unoka, azt fogták el az álarcosok, de még milyen ordibálással, mesélte a Sanyi. A Lusznyai, veti közbe Esti. Az, az – helyesel anyja –, azt mondja, mindene römögött. Aztán mért fogták el vajon? – kérdezi Esti. S nem állhatja meg, hogy mellékesen meg ne jegyezze: Nagy lesz ám a számla, anyám! Milyen számla? – csap le a szóra anyja. Jaj Istenem! – sóhajtja Esti. Semmilyen, semmilyen!… Más se hiányzik, mint hogy  újabb témába bonyolódjon anyja. Azt mondd már inkább, hogy kábítószerrel üzérkedett az unokagyerek, vagy mi a tököm?... Hirtelen nagy csend áll be közéjük. Majd sokára anyja szól óvatosan, egészen megrökönyödve: És te ezt honnan tudod?!... – Ott tárolta a szert az öreganyjánál – jelenti ki hűvösen, tárgyilagosan Esti. Ott, ott, felel rá anyja halkan. Lefogták, és elvitték, folytatja Esti szárazon. El, válaszolja anyja egyre inkább elhalkulva. Az Irént is, teszi hozzá Esti -, és hosszan beleásít a telefonba. Az Irént is, ja… – Anyja hangját már csak foszlányosan hallja. Esti még tudná fokozni, megpróbálhatna akár  anyja ájulásáig is elmenni, hisz mi az neki, de momentán úgy dönt: itt megáll. Tehát hallgat.  Anyja is hallgat. Persze ő egészen más ok miatt. Esti holtbiztos benne: sikerült anyját maga iránt abszolút gyanakvóvá tennie.

– Mi vagy te, nyomozó?!... – hallja.

– Hát persze. Jó éjszakát, mama!

 

 

 

Oldal: Esti anyja
Kaszás Máté próza - © 2008 - 2024 - proza-km-regeny-novella.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat