Kaszás Máté

Főpróba…

 

Mindent előkészített, mindent elrendezett, úgy ahogy kell: az asztal közepére került a Mária-szobrocska a nikkel feszülettel, amelynek pont olyan a talpa, mint a templomi kehely. Hófehér porceláncsészében a templomból hozott szenteltvíz, abba állította bele a leveles puszpáng ágat. (Anyja annak idején rozmaringot tett a szenteltvízbe vagy valamilyen másik zöldet a kertből, emlékszik. Anyjának se ment könnyen, emlékszik…) Akár egy kis házi oltár, olyan szabályos lett! Igazi oltárt is sokszor rendezett-díszített, majdnem mindig ugyanazt az egyet. Azért csak majdnem ugyanazt, mivel a templomi szolgálatai idején lebontották a régit, és újat építettek a helyére. Nem is pont a helyére, hanem előre. Azért, hogy a pap szembe mondhassa az Igét a híveknek, ne háttal állva. Sokaknak mégis jobban tetszett háttal. Szóvá is tették. Ha jó volt a régieknek ezer éven át úgy, nekünk mért nem jó?! De az akkori pap nagyon akarta a változtatást, az új fölállást, és véghez is vitte. Kapható volt az újításokra. Gyakorlatias volt (volt, hisz nem él már; a halálos ágyán mondta a püspöknek meg a fiatalkori szerelmének, aki sűrűn meglátogatta a kórházban: „Isten adta, Isten elvette…”; így, beletörődve). Szóval gyakorlatias volt inkább, mint lelki tanító vagy ilyesmi. Pap volt, de…!

Négyre mondta az új pap, hogy jön, addigra ér ide a temetésről, a szomszéd faluból.

Reggel telefonált a gyereknek, hogy jöjjön ő is, nézze meg a beutalóit.

„Aztán mért hívatsz papot, anyám?”

„Kell az, ha az ember nagy műtét előtt áll.”

„De hát téged nem akarnak műteni.”

„Jó, de sosem lehet tudni. Így szokták ezt, meggyónnak.”

„De kenettel?!”

„Bizony jó, ha megkapja az ember, akkor az legalább megvan.”

A rádióból bömbölve szól a mise, akár a templomban, olyan nagy hangerővel. Jól ráengedi, hogy aki elmegy a ház előtt kétszer is keresztet vet, nehogy egyet is elmulasszon.

Rend és fegyelem. Szigor. Az imakönyvek az éjjeliszekrényen katonás sorban.

„Csak imakönyveket olvasol?” – kérdi tőle a gyerek.

„Hát persze. Mi mást olvassak?”

„Például történelmi témájút. Vagy mesét.”

„Tanultam a történelmet. Már nem kell.”

„De a Bibliát is csak akkor érdemes ám, ha megtartjuk.”

„Én megtartom.”

Megtartani, betartani, szabályosan, szépen, pontosan!

Mert mindennek rendje van…

A meghalásnak is…

Végtére az is egy feladat.

  

........................................................................................................................................

Epilógus

 { Sikerült hát, Mama. Soká tartott. Meggyötörte tested-lelked. Mióta akartad már, hogy legyen vége. Most végre vége van.

Tegnap a sírházat pókhálótlanítottam (nem mondhatom, hogy pókhálóztam, hisz azt a pókok végzik!), és eszembe jutott, hányszor pókhálótlanítottad (?!) te magad is. A sírházat. A templomot…

Már soha többet nem kell, Mama. }

 

Oldal: Főpróba...
Kaszás Máté próza - © 2008 - 2024 - proza-km-regeny-novella.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat